Navigáció

neotonAz egész történet 1965-re vezethető vissza, amikor két közgázos fiatal, Pásztor László és Galácz Lajos egy Mikulás-napi egyetemi versenyre beatzenekart alapított. Senki sem gondolta volna, hogy pont belőlük fog kinőni Magyarország egyik legsikeresebb és legtöbbet vitatott könnyűzenei jelensége: a Neoton Família. A 47 éves zenekar még sosem járt Békésen, de a 2012-es évben a XIV.Madzagfalvi Napok vendége lesz. Már sokat nem „Kell, hogy várj” – unk és reményeink szerint olyan nagyszerű dalok is felcsendülnek majd, mint a Don Quijote, Nyár van, vagy épp a Bye-bye kedvesem…

(Csökmei Gábor kérdéseire Csepregi Éva énekesnő válaszolt.)


Az indulást követően csupán három év kellett az első igazán nagy sikerhez, az együttes az Országos Ki mit tud versenyen első helyezett lett. Így közel fél évszázad távlatából milyen emlékeik vannak erről?

A Neoton együttes előélete is hosszú, de nélkülem zajlott, hiszen én a Kócbabákkal együtt ’74-ben csatlakoztam az együtteshez, és mi a lányokkal nem a ’68-as, hanem a ’72-es Ki Mit Tudon szerepeltünk. Ott, akkor nem mi nyertünk, de az élet úgy alakult, hogy sikeresek lettünk. A neotonos évenk tehát ekkor kezdődtek számunkra, amikor beléptünk az együttesbe, és megjelent az első kislemezünk, a még most is népszerű dallal, a Vándorénekkel, amit ma már Szép nyári napnak hívunk. Ez a Neoton musical címadó dala is.

A Neoton első nagy sikerdala 1968-ban jelent meg, „Kell, hogy várj” címmel. Mi a titok, hogy még ma is lehet hallani a rádiókban?


A titkokat megfejteni nem mindig lehet. Az emberekben van vágy a nosztalgiára, visszaidézni azokat az éveket, amik kedvesek voltak. A dalaink zenéje és szövege még a mai napig is megállja a helyét. Mindegyik szinte majdnem, hogy költemény, és rólunk, emberekről szólnak, vagy adott esetben fontosabb események, vagy figurák ihlették.

 

Abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a ’79-es cannes-i MIDEM fesztiválon Önök kísérték a magyar popzenét képviselő szólistákat. Mi volt a külföldi szakma reakciója?


A Midemen akkor két saját számot is játszottunk. Nagy volt a külföldi szakma érdeklődése, és mi ennek köszönhetjük a japán és spanyol lemezszerződéseinket. Japánban 10 évig volt jelen a Neoton, számos aranylemezt kaptunk. Spanyolországban a Santa Maria és a Don Quijote vezette a slágerlistákat. Nekünk nagyon sikeres volt az a Midem.

 

Említette Japánt, ahol 1981 végén 42 állomásos turnéval szerepeltek. A Don Quijote döngette akkor a slágerlistákat ott és itthon is. Hogyan érezték magukat az ázsiai országban?


Imádtunk Japánban lenni. Tíz éven keresztül jártunk a sziget országba. Turnéztunk, promóción voltunk, vagy fesztiválon. Szerettek ott bennünket. Erről sok – sok kép és történet árulkodik, nem beszélve az arany lemezekről.

 

A karrierjük tovább ívelt felfelé, 1983 októberében Ádám és Éva a Neoton Famíliából elnyerte a Yamaha Music fesztivál nagydíját a „Holnap hajnalig” című dallal. Eszükbe szokott-e még jutni ez az esemény?


Minden alkalommal, amikor a dalt énekeljük, vagy otthon a falamra nézek, ahol kép és lemez is tanúskodik róla.

Hogyan emlékeznek vissza a rendszerváltás előtti évekre. Könnyebb volt teltházas bulikat szervezni, mint manapság?

Ezt így nem lehet kategorizálni. Az Ori rendezte akkor a Neoton koncerteket. Akkor is általában teltházak előtt játszottunk, volt 20 előadásunk szinte egyhuzamban az Erkel Színházban is. Most is jó a fogadtatás, hiszen decemberben az Aréna is tele volt, sőt a Művészetek Palotája is.

 

1998-ban Jakab György emlékére rendezték meg búcsúkoncertjüket a Budapest Sportcsarnokban, majd 7 évvel később közel 3 órás szuper koncerttel tértek vissza „ Neoton Família Sztárjai” néven. A közönség szeretete hozta Önöket újra össze?


Igen , látva a fogadtatást, a biztatást, együtt maradtunk Végvári Ádámmal és Baracs Jánossal.

Szeretünk így koncertezni.

Mit üzennek a békési és környékbeli Neoton rajongóknak? Miért lesz érdemes kilátogatni szeptember 2-án a Rendezvény térre?

Remélem, hogy egy “Szép nyári napon” jót fogunk „retrózni” együtt. Hallani fogják a legsikeresebb számainkat, és néhány olyat is, amit annak idején nem is játszottunk.